Életrajz

Kovács Lola

1970.03.15. Budapest

Kovács Lola festményein a klasszikus mementó mori-tematika mai feldolgozásaival találkozhatunk. Ritka vállalkozás manapság, hogy valaki tradicionális és figurális tematikában elmélyedve keresse az újat. Különösen akkor, amikor a választott témát könnyűszerrel közhelynek vagy "szalonképtelennek" titulálhatják.
Az élet és a halál viszonyának vizsgálata a kultúrák örök témája, mely időtől és helyszíntől függően változik. A keresztény kultúrkörben a Haláltánc, a Halál diadala, a Halál kapuja és a különféle vanitas témakörök általában a félelemre és a rettegésre, vagy a jezsuiták felfogása szerint az e világi lét csábításai elleni védelemre szolgáltak. A halál és az élet szembeállítása, az örökkévalóság keresése azonban nem feltétlen keresztény elképzelés. Már az ókori egyiptomi múmiatemetkezés is jó példája a múlandó test és az örökkévaló szellem egyfajta különleges viszonyának. Aki megőrzi a nevét és földi léte maradványait (akár különválasztva is, a belső részeket kanópuszedényekben, a vázat pedig bebalzsamozva), bizton reménykedhet a túlvilági lét elnyerésében. Érdekes, hogy míg az egyiptomiak ragaszkodtak a test minden részének megtartásához, addig a keresztények felékesített csontvázai szimbolikus és spirituális értelemben válhattak az aranyból és ékkövekből épült mennyei Jeruzsálem lakóivá. Számos kultúrkörben, például Indiában vagy Kínában, az emberi lét elmúlása nem több és nem kevesebb az élet örök körforgásának természetesen bekövetkező mozzanatánál. A világ folytonos metamorfózisának, ember és természet összetartozásának kifejeződését azonban nem csupán keleten kell keresnünk, hiszen számos példát látunk rá a preszokratikusok töredékeiben is. Kovács Lola első, Követek című műve a közismert, vanitas-tartalmú Holbein-kép egyetlen aspektusára, a koponya anamorfózisára koncentrál. A koponya mint a klasszikus memento mori egyik legjellegzetesebb szimbóluma összekapcsolódik a korábban festett munkáiból átemelt számokkal, melyek itt az utolsó pillanat előtti "visszaszámlálás" feszültségét közvetítik. A vörösek és barnák uralta monumentális méreti alkotás a művészettörténeti toposz újraértelmezését és a Holbein-kép parafrázisát egy műbe sűríti. További képei a késő barokk ritka és különleges "bíborba, bársonyba" öltöztetett, gyöngyökkel, drágakövekkel felékesített csontvázait, és a titokzatos maja kristálykoponyákat "lényegítik át" a XXI. századba. Ahogy o nevezi, "szellemi portrékat" készít.
Korábbi munkáin szűkebb környezetének elemei jelennek meg szokatlan látásmódban, meghökkentő, kiegyensúlyozatlan kompozícióba rendezve, de művészete a realitáson túli belső képek megfogalmazásának irányába mutat.
A memento mori tematikájának legsajátosabb értelmezése a már-már "vidámnak" mondható kristálykoponyák sorozata. Ezek a pontosan meghatározhatatlan keletkezési idejű, s ezáltal máris titokzatos maja koponyák hegyikristályból készültek. Nem feldíszített emberi maradványok, hanem annak az "örök" anyagban való megformálásai: műalkotások. Különleges fényjátékuk, mely nekünk, keresztényeknek a halálon túli, isteni szférára asszociál, komoly kihívást jelent e transzparens színvarázst megragadni kívánó festőnek.

Legújabb munkáiban más megvilágításba helyezi a középkor, majd a barokk komor, bűntudattal és végletekig fokozott szenvedélyekkel terhes hangvételét, mely sokakban máig is behatárolja e gondolatkör terepeit.

Szent Krisztina, Velence és Bolsano patrónusa (a III. században halt mártírhalált) és Boldog Valér a művész mondhatnánk "posztmodern önkénye" folytán került egymás mellé. Pár lett belőlük. Különleges frigyük a memento mori egyik figyelemre méltó aspektusát, az Et in Arcadia egót idézi. Egyik olvasata szerint Árkádiában, a boldogság földjén is ott a halál, vagy másfelől, a sírban pihenő maga is Árkádia gyermeke. A XVII-XVIII. századi csontvázábrázolások nem csupán a halálgondolat és a túlhevített érzelmek kifejeződését szolgálták, hanem lehetővé tették a természettudományos felfedezések, boncolások nyomán az emberi test minél pontosabb megjelenítését és feltérképezését. Az ilyenek leszünk fenyegetése mellé odakerül az "ilyenek vagyunk" evidenciája is, mely például a gyöngy és a drágakövek egyidejű szerepeltetésével már az öröklétre is reflektált. Szent Alexander, a thébai légió egyik keresztény vezére (a III. században szenvedett mártíromságot) csendesen pihen egy bajorországi templom féltve őrzött ereklyéjeként. Ám a festő jóvoltából, a kiállításon szereplő ismeretlen indiánhoz hasonlóan o is átkerült az árkádiai lét különleges biztonságába, melyet csakis a művészet biztosít. A fejénél többszörösen megjelenő game over felirat pedig az örök jelen közelségét hirdeti; hiszen csak egy mozdulat, és indul a játék tovább.
Kovács Lola tudatosan megtartja portréinak dokumentatív elemeit s expresszív ecsetkezelésével és színvilágával a tényszerűség, a személyesség és a spirituális összefüggéseit ragadja meg.

(D. Udvary Ildikó, Szellemi portrék in: Élet és Irodalom)

TANULMÁNYOK ÉS DÍJAK
1988-1996 Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, angol szak
1991-1996 Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak
1996-1998 uo. posztgraduális képzés
1996 Szinyei Merse Pál Társaság díja
1997 a Walz Alapítvány ösztöndíja, Leonbergbe
1997-2000 Derkovits-ösztöndíj
2001 Barcsay-díj
2002 Ateliers Pro Arts/AFA.! egy éves műteremprogramja
2002 Római ösztöndíj
2004 Strabag Festészeti Díj, fődíj
2005 NKÖM díja, Egyhetes kiállítás, Műcsarnok
EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK
1995 Nyúl Galéria, Budapest
1999 Horror Temporis, Fészek Klub, Budapest
2001 Régi Művésztelepi Galéria, Szentendre ? Üdvözlet a vendégeknek, Fészek Galéria, Budapest
2003 Rezonanciák IV., Ateliers Pro Arts, Budapest ? Festői látásmód, Start Galéria, Budapest
2005 Varjú, Városi Képtár-Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár ? Raiffeisen Galéria, Budapest.
2008 "Védelem", Fészek Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
1993 Tér-képzetek II., Budapest Galéria, Lajos u., Budapest
1994 Barokk, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest ? Bocskai Galéria, Budapest [Csiszér Zsuzsa, Gajzágó Donáta, Szabó Márton]
1996 Hommage ? Szinyei Merse Pál, Pest Center, Budapest ? Derkovits-ösztöndíjasok kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1998 Garázstárlat, Várfok Galéria, Budapest ? Fekete Pénz, Lengyel Intézet Galéria, Budapest
1999 Ungarn 2000, Galerie der Künstler, München ? Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest ? Bukarest ? Ungarn 1999 - MOST, M. Bochum, Bochum (D) ? Junge Malerinnen, G. Hellhof, Kronberg (D) ? Oszlopok II., Tölgyfa Galéria, Budapest
2000 Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
2001 Magyar Intézet, Bécs
  Woof-Woof, Austrian Culture Forum, London
2002 Woof-Woof, Project, Temple Bar, Dublin
  Csoportkép, Ateliers pro Arts/A.P.A.!, Budapest
2003 Terülj, terülj asztal!, Ateliers pro Arts/A.P.A.!, Budapest
  X-Röltex, Budapest
  Vízió, Ateliers pro Arts/A.P.A.!, Budapest
  A Százados úti művésztelep évtizedei, Történeti Múzeum, Budavári Palota
2004 Strabag Festészeti Díj, Ludwig Múzeum ? Kortárs Múzeum, Budapest
  Kortárs Magyar Művészet, Idegen Művészetek Múzeuma, Szófia
  Energia ? Ellenérték, MűvészetMalom, Szentendre
  Csendéletek, Ernst Múzeum, Budapest
2005 Léptékváltás, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
  Egyhetes, Műcsarnok, Budapest
2006 Friss színek, Csepel Galéria, Budapest ? Tíz éves a Strabag, Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest ? Családlátogatás, OctogonArt Galéria.
2007 A független festmény, Virág Judit Galéria, Budapest
  Látomás és indulat, Reök Palota, Szeged
2008 Léna Művészeti Szalon, Szentendrei Rési Művésztelepi Galéria
2008 Új Kor Társ, Olof Palme Ház, Léna & Roselli Galéria, Budapest
2008 Budapest Art Fair, Léna & Roselli Galéria, Budapest
2008 "A festészet apja"
2008 Álomszámla
  Az ikon ? a középkori műfaj valóságértelmező szerepe a XXI. század bolgár, magyar és szerb képzőművészetében
2010 Égéstükör ? Et in terra ? Kovács Lola és Szilágyi Teréz kiállítása
Munkák közgyűjteményekben
Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
Raiffeisen Bank Gyűjteménye
Strabag Gyűjtemény
Paksi Képtár
Irodalom
Készman József: Zseton (Fekete Pénz), Balkon 98/12
D. Udvari Ildikó: Szellemi portrék, Élet és Irodalom, 2001 július 6.
Sinkó István: A halál, mint vendég, Új Művészet, 2002 március
Herczeg Dóra: Elkapott tekintetek, Népszabadság (Budapest), 2003 jan. 18.
Hemrik László: Szemek a városon, Új Művészet, 2003 április
Sinkó István: Barlangképek, Élet és Irodalom, 2004 márc.19.
P. Szűcs Julianna: A Strabag ? nyolcadszor, Népszabadság, 2004 márc. 13.
Topor Tünde: Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi, Kovács Lola művészete, Artmagazin, II/2, 2004 május
Hemrik László: Egy Hét a világ, Új Művészet, 2005 november
Reményi Schmal Róza: Gondolatok Kovács Lola kiállításáról, Balkon 2005/11,12
Eszter Balás: Aztec skulls and baby eyes, The Budapest Sun, November 3-9, 2005
Sinkó István: A Nyugati fríz felől, Műértő, 2005 január